A 2914 lelket számláló Csanádapáca Békés megye délkeleti részén fekszik. Enyhén rombusz formájú település, észak-dél irányú széles főutcájára három sor utca van felfűzve. Békéscsabától 25 kilométerre, Orosházától pedig 20 kilométerre található. A megyeszékhelyről a 44-32. számú úton, Orosházáról pedig a 44-29. számúról közelíthető meg. Mindkét városból autóbusszal érhető el.
Belterület: 378 ha
Külterület: 4753 ha
Lakosság: 2914 fő
Csanádapáca Története:
Már az őskorban is lakott volt e terület. Az egykor vizenyős, mocsaras síkságból kiemelkedő hordalékkúpokat használták fel lakóhelyül elődeink. Az ásatások során jelentős bronzkori leletek kerültek elő, melyek egy részét ma a Hadtörténeti Múzeum őrzi. Csanádapáca a történelem folyamán többször elpusztult, de mégis fennmaradt. A honfoglalás korában kialakult első település alig 250 esztendeig virágzott, amikor tatár hordák felperzselték 1241-ben, sírmezővé változtatva egész Békés vármegyét. Sokáig nem akadt ember, aki letelepedett volna ezen a tájon. Csak a XIV. század elején építették újjá Apáca községet, de nem a korábbi nehezen védhető sík területen, hanem – okulva elődeik sorsán – a mai falutól északra fekvő, nagyobb biztonságot nyújtó kiemelkedéseken, halmokon. Ez a település már templommal is rendelkezett, melynek falai még a XIX. század elején is állottak. A templomot a jelenlegi község első lakói hordták szét építőanyagnak. Ez a szépen fejlődő falu jelentős szerephez juthatott volna a későbbiekben, hiszen 25 portájával alig maradt el az akkor 29 házat számláló Békéscsabától. 1596-ban azonban a Győrből rabolva, fosztogatva Temesvár felé vonuló török hadak kíméletlenül elpusztították az egyébként már évtizedek óta nekik is adózó apácai lakosságot, hogy azután 225 évre ismét lakatlanná váljon e vidék. Ez a hatalmas kiterjedésű pusztaság a török kiűzése után a kincstár birtokába került, és hosszabb, rövidebb időszakokra bérbe adták, elsősorban állattenyésztés céljára. A jelenlegi község tulajdonképpeni őslakói a szálláshelyeken élő és az állatok gondozásával megbízott cselédek voltak. 1748-ban az ország nádora Csanád megyéhez csatolta Apáca pusztát, Békés megye tiltakozása ellenére. 1821-ben egy Hengelmüller Mihály nevű bátor és okos vállalkozó bérelte a kincstártól a területet. Rájött, hogy milyen érték lakozik az eddig csak kaszálónak és legelőnek használt apácai földben, és a nagy haszonnal kecsegtető dohánytermesztéssel próbálkozott meg. Hívó szavára megindultak a telepesek az ország minden tájáról. Legtöbben Csongrád, Arad, Nógrád és Heves megyékből. Így épült fel a község első két utcája, a mai Petőfi és Széchenyi utca. A feltöretlen legelőkön hamarosan jól megművelt dohányföldek sorakoztak. A Hengelmüllerrel kötött szerződés értelmében a telepeseknek 5 hold dohányt kellett termelniük, melynek felét tartoztak leadni. Bár a község 1821 óta létezett, hivatalosan 1836-ban került bejegyzésre Nagy Apácza Kertész Község néven. Az 1848-1849-es szabadságharc szele Apácán is végigsöpört. Kossuth Lajos kormányzó személyes közbenjárása sem tudta kielégíteni a község földosztást szorgalmazó jogos igényeit, mégis 25-en álltak be önkéntesen a honvédseregbe, a nemzetőrség létszáma pedig 88 fő volt. Régi vágya volt a lakosoknak, hogy saját templomuk és iskolájuk legyen. A tervek megvalósulása a szabadságharc miatt késett. A kincstár hallani sem akart szándékainkról, így a község vezetői személyesen az uralkodóhoz, Ferencz József császárhoz fordultak jogorvoslatért, aki 2000 ezüst forinttal járult hozzá a csaknem 30000 forintot kitevő költségekhez. Végül saját erőből építették fel első iskolájukat 1857-ben, templomukat 1859-ben. 1908-ban a belügyminiszter Apácza község nevét – valószínűleg saját kérésre – Csanádapáczára változtatta. 1927-ben már több, mint 5000 volt a lélekszám, és a nagyközségi címet is birtokolta. A második világháború idején a helybeli zsidóság munkaképes férfi tagjait munkaszolgálatra hívták be, az itthonmaradottakat 1944 májusában előbb a magyarbánhegyesi gyűjtőtáborba, majd Békéscsabára, onnan pedig Auschwitz-ba ill. Ausztriába deportálták. A holokausztot a 25 apácai zsidó közül négyen élték túl.